A nevezett álmot a halászok árulják

Ezek az emberek kivetett hálóval járnak, már Krisztus Urunk óta, mert a Megváltó egyetlen tanításában sem tiltotta el a halaknak a fogdosását. Nem kell különösebben lesbe állani, hogy megfigyelhessük, milyen álmokat hoznak a halak a péntekről szombatra virradó éjszakákon. De még máskor is megválogatják álmaikat e vízi lények. Azért nem haszontalan dolog a halak okozta álmokkal foglalkozni.

Az a nagy hal, amely emberemlékezet óta a tavak mélyében lakik, és csak olyankor megy fel sütkérezni a napfényre, amikor őt ember nem láthatja: jelenti a fogaskirályt. Az ilyen mély vízű hal nem egykönnyen kerül hálóba; szereti a magányosságot; sohasem áll be a pletykálkodásra vagy fickándozásra a kis halak közé; eszébe se jut neki a szitakötő felé nézni, akármilyen közel jött az a víz felszínéhez, amikor is a kis halak bolondosan ugrálni kezdenek, mintha szárnyat éreznének ők is. Az ilyen nagy halnak az evésétől jönnek azok a nehéz álmok, amelyekben olyan ismeretlen tartományokon utazik el az ember, amely tartományokból alig tud visszaérni.

Hol jártam az éjszaka? - gondolja fejcsóválva az ember, mikor reggel felébred, pedig nem történt más, mint a nagy hal vitte el olyan idegen, sohasem látott országokba, ahová a nagy halak könnyűszerrel eljuthatnak, mint akár a vitorláshajók.